Két hete a megyei kézilabda-rangadót vettem fel a lelátó sarkából, és a félidőben derült ki, hogy az egész első félidő használhatatlan. Nem az állvánnyal volt baj, hanem a fénnyel: a csarnok fele árnyékban maradt, én meg végig ugyanazzal a beállítással dolgoztam. Nyolc éve filmezek amatőr meccseket, és még mindig ugyanaz a tanulság jön elő, ha sietek.
A jó felvételhez ugyanis nem elég a jó kamera. Ismerni kell a helyszínt, a fényt, a játék ritmusát, és tudni kell, mikor kell átállni. Ezt senki nem tudja elmagyarázni egy videóban, ezt csak a sokadik meccs után érzi meg az ember, amikor már a támadás elején látja, hova érdemes fordulni.
Az első két évben rengeteg anyagot dobtam ki. Volt olyan meccs, ahol a hang volt használhatatlan a szurkolók miatt, volt, ahol az akkumulátor ment le a hosszabbításban. Minden ilyen után felírtam magamnak egy sort, hogy legközelebb mit csinálok másképp, és ma már ez a lista fontosabb az egész felszerelésemnél. A jó felvétel nem egy jó ötletből születik, hanem harminc apró javításból.
Abból a harminc apró javításból tavasszal a munkahelyemen is elkelt volna néhány.
A logisztikai központban, ahol raktári diszponensként dolgozom, egy holland partner rendszerére álltunk át, és a napi egyeztetések angolul folynak. A kérdés nálam nem az volt, akarok-e tanulni, hanem az, hogy mikor. Váltott műszakban dolgozom, két hét délelőtt, két hét délután, és a hétvégéim nagy része meccseken megy el. Kötött órarendű tanfolyamra ezzel a beosztással nem lehet járni, és ezt már két félbehagyott próbálkozás után is tudtam.
Az egyik sportesemény szervezésénél ismertem meg egy tolmácsot, akivel évek óta összefutok a lelátón. Ő mondta ki, hogy a felnőttkori tanulásnál nem a tananyag a szűk keresztmetszet, hanem a rendszeresség, és hogy olyan megoldást keressek, ami a beosztásomhoz igazodik, nem fordítva. Ő említette a Hollywood Nyelvstúdiót is, ahol Budapesten hat helyszínen, vidéken nyolc helyen és otthonról, online is lehet tanulni.
Először azt hittem, hogy az angol nyelvtanfolyam online formája óhatatlanul gyengébb, mint amikor bemegy az ember. A leírásuk viszont pont az ellenkezőjéről szól: az online felületen ugyanúgy elérhető a tanári segítség, mintha a stúdióban ülnék, és az akciós intenzív képzéseik mellé 90 napos ingyenes hozzáférés is jár ehhez a felülethez. Nekem ez azt jelentette, hogy a délelőttös héten reggel hétkor, a délutánoson pedig este is találtam alkalmat.
A módszerük egyik alapelve, hogy a tanulás ne magányos otthoni küzdelem legyen. Nem feladatlapokat kapok, amiket éjfélkor kellene kitölteni, hanem beszélgetnem kell, és közben javítanak. Az angol nyelvtanfolyam online változatában is ugyanaz a tananyag és ugyanaz a logika fut, mint a stúdióban, tehát nem egy külön, felhígított verzióról van szó. Az összehasonlításukban azt írják, hogy a módszerük háromszor gyorsabb a csoportos tanulásnál, mert a tanuló nem a csoport tempójához igazodik.
Az első hetekben az online alkalmakat használtam bemelegítésre, és havonta kétszer-háromszor mentem be személyesen. A kettő között annyi különbséget vettem észre, hogy a stúdióban nehezebb elbújni, mert ott nincs mögöttem a konyha és a telefon. Ezért a nehezebb témákat, például a reklamációk kezelését inkább személyes alkalmakra tettem, a szókincsgyakorlást meg otthonra.
Nem is telt el sok idő, és már bőven vettem észre változást magamon: a reggeli diszpó-hívást már nem írtam elő magamnak, hanem csak beleszóltam. A holland kolléga gyorsan beszél, és eleinte a fele elment mellettem, mostanra viszont visszakérdezek, ha valamit nem értek.
A kézilabda-felvételeket azóta is javítgatom, és a következő rangadón már két beállítással készülök a csarnok árnyékos felére. A Hollywood Nyelvstúdióban is ugyanezt szoktam meg: nem a nagy nekifutások visznek előre, hanem az, hogy a műszak után is bejelentkezem húsz percre. Ezért is ajánlom őket szívből mindenkinek, aki biztos fejlődést szeretne az angol terén.