Apropó kamera: tudjátok, hogy ez a kifejezés mindenhol máshol a világban a fényképézőgépet jelenti?
Én is ezt vettem. Akkor ivódott belém a kifejezés, mikor a külföldi webshopokban nézegettem: a videokamera az valójában camcorder.
Szóval vettem egyet, mert szerettem volna, ha valaki fényképez sportolás közben. De hamar rájöttem, hogy fotózni komoly tudomány.
Ekkor találtam viszont rá a profizmusra a foldeskatalin.hu fényképésznél. Mert egy ponton bevallom: elegem lett.
Elegem lett, hogy hiába a drága fényképezőgép, a párom nem tud jól lekapni. A foldeskatalin.hu fényképésznél látottak viszont meggyőztek!
Őszintén szólva tényleg azt hittem, hogy elég lesz, ha a húgom vagy a barátnőm lő rólam pár képet amikor épp rajtam van a kedvenc szettem. Vagy, a sportolástól függetlenül bármikor, amikor épp jól nézek ki. Úgy voltam vele, hogy minek fotóshoz menni, ha ott a portré mód, meg egy kis szűrő, és kész is a „profi” fotó. Csakhogy a valóság egészen más volt, már csak azért is, mert sporttevékenység közben nem lehet elvártan jól kinézni. Ha pedig magam próbálok pózolni a barátnőm „kamarája előtt”, azért ahhoz olyan objektív is kéne… Egy sima kit-objektív nem eredményez olyan háttérelmosást, bokeh, mint azt Katalin fotóin is látjuk.
De, amíg nem Katalin instruált (mert ez is fontos egy fotósnál nem csak a kamera szakszerű használata), addig nem is néztem ki jól még pózok szempontjából sem…
Valahogy mindig félrenéztem, vagy az arcom árnyékba borult, esetleg túlexponált lett a kép. Egyik sem lett az igazi így. Még ha a kompozíció sikerült is, a háttér összevissza volt, a fény meg vagy túl erős, vagy borzasztóan sárga. Aztán elkezdtem észrevenni, hogy mások milyen gyönyörű, karakteres portrékat osztanak meg – természetes fényekkel, tiszta háttérrel, olyan pillanatokkal, amik tényleg róla szóltak, nem csak egy telefonos kattintásról. Irigykedtem, na.
Egyszer csak elérkezett az a pont, amikor tényleg komoly keresésbe kezdtem tehát, meg aztán kellett képek a Linkedinre is, álláskereséshez. A barátnőm már kezdte szintén elveszteni a türelmét, én meg csak egyre feszültebb lettem. A képek pedig nemhogy nem lettek jobbak, egyre kínosabbak lettek. Na, tehát ekkor döntöttem el, hogy elég a barkácsolásból. Keresgéltem, és végül meg lett az említett „foldeskatalin.hu fényképész” a Googleben.
Már az első perctől éreztem, hogy ez más. Nyugodt légkör, beállított fények, és ami a legfontosabb: egy olyan ember, aki látott bennem valamit, és azt próbálta megmutatni a képeken. Nem kellett modellt játszanom – csak önmagam lehettem, ő pedig pontosan tudta, mikor kap el egy jó pillanatot.
A végeredmény lenyűgözött. Komolyan mondom, soha életemben nem láttam magam ilyen szépnek – és itt nem csak arról van szó, hogy jók lettek a fények, hanem hogy a képeken valahogy ott volt az is, aki vagyok. Ezek után nem is kérdés: ha valaki igazán jó fotót szeretne magáról, akár egy önéletrajzhoz, közösségi oldalra, vagy csak önbizalomerősítés gyanánt, az ne próbálkozzon otthon, meg pláne ne telefonnal, vagy ilyesmi.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy forduljon egy ilyen profi portréfotóshoz. Nem luxus, hanem befektetés önmagadba. És hidd el, az első jó kép után már nem akarod majd máshogy csinálni.