Edzés után a testem fáradt, de a fejem még pörög. Évek óta ismerem ezt az állapotot, amikor a tréning véget ér, de a feszültség nem múlik el egyből. Az akciókameráimat is ilyenkor szoktam átnézni, visszanézem a napi felvételeket, a futást, a bringázást, a mozdulatokat. Aztán egy ideig csak ülök, és nem tudok lecsendesedni.
Sokáig kerestem valamit, ami este levisz a fordulatszámról. A nyújtás kevés volt, a képernyő meg pont az ellenkezőjét adta. Kellett valami, ami a kezemet foglalja le, nem a szememet.
Egy edzőtársam említette, hogy ő gyertyát önt otthon, és az teljesen kikapcsolja. Először felnevettem, mert egy sportembertől furcsán hangzott. Aztán kíváncsi lettem.
Az úgy kezdődött, hogy megkértem, mutassa meg, hogyan csinálja.
Átmentem hozzá egy este, és néztem, ahogy felolvasztja a viaszt, beállítja a kanócot, és önt. Nyugodt volt, csendes, a mozdulatai lassúak. Pont az ellentéte annak, amit a pályán csinálunk. Megfogott a dolog, és tudtam, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom.
Megkérdeztem, honnan szerzi a hozzávalókat, mert sejtettem, hogy nem a sarki boltban. Azt mondta, neki bevált egy magyar webáruház, ahol nagy a választék, és kezdőként is ki lehet igazodni rajta. A pipereporta.hu nevét írta fel egy cetlire, és hozzátette, hogy ott szinte mindent megtalálok egy helyen.
Aznap este hazaértem, és nekiálltam böngészni. Tényleg óriási volt a kínálat, jóval nagyobb, mint amire számítottam. Nekem, aki addig csak edzéstervekhez és kamerákhoz értettem, ez teljesen új terep volt. A gyertya alapanyag nagyker kínálatban viaszok, kanócok, színezők és tégelyek sorakoztak, és mindegyikhez volt érthető leírás.
Az fogott meg, hogy nem éreztem magam butának közben. A kategóriák logikusak voltak, a kiszerelések jól látszottak, és nem kellett szakértőnek lennem ahhoz, hogy össze tudjak rakni egy kezdőcsomagot. Ez egy gyertya alapanyag nagyker kínálat, ami láthatóan a kezdőkre is gondol, nemcsak a profikra. Ez nálam sokat nyomott a latba.
Rendeltem egy alapkészletet a pipereporta oldaláról, és pár nap múlva meg is érkezett. Emlékszem, hogy egyenesen edzés után estem be a csomaggal a konyhába, izzadtan, de izgatottan. Kicsomagoltam, és nézegettem a viaszt, mint egy gyerek a karácsonyi ajándékot. Minden szépen, rendezetten érkezett, és pont az volt benne, amit megrendeltem.
Az első öntésem katasztrófa volt. A kanóc félrecsúszott, a viasz egyenetlen lett, és a felszíne gödrös maradt. De nem bántam, mert közben éreztem, hogy a fejem végre lelassult. A kezem dolgozott, a szemem nem a képernyőt bámulta, és a nap feszültsége lassan elszállt. Ez volt az, amit hónapok óta kerestem, csak addig nem tudtam, hol találom meg.
A második és harmadik gyertya már sokkal jobban sikerült. Megtanultam a fogásokat, ráéreztem a viasz természetére, és lassan egész ügyes lettem. Most már minden komolyabb edzés után önteni szoktam egyet. A pályán adok bele mindent, este pedig a viasz mellett töltődöm fel.
Érdekes, hogy két ennyire különböző dolog mennyire jól kiegészíti egymást. Nappal a sebesség, a mozgás, a kamerák zúgása. Este a csend, a meleg viasz illata, a lassú mozdulatok. A kettő együtt tart egyensúlyban, és ezt korábban el sem tudtam képzelni.
Az edzőtársamnak hálás vagyok a tippért, és a pipereportának is, mert náluk tényleg minden adott volt a kezdéshez. Ha valaki sportol, és keres valamit, ami este leviszi a pörgést, én bátran ajánlom ezt a fajta kézműves elfoglaltságot.
Most, amikor visszanézem az akciókamerás felvételeimet, és mellettem ott ég egy magam öntötte gyertya, valahogy egész lesz a nap. A test elfárad, a fej megnyugszik, és a láng halkan pislákol. Nem gondoltam volna, hogy egy edzés végül idáig vezet, de örülök, hogy így alakult.